Az első kávéház Isztambulban nyílt meg az 1550-es években, Európában pedig a velencei La Bottegade Caffé volt a legelső, mely 1624-ben nyitotta meg kapuit. Egy kávézó a nyugalom szigete, kényelmével beburkol, megnyugtat, vagy előkelőségével a fényűzés és a nemesség érzetét kelti. Halkan zsongó világa jó hátteret biztosít a hosszú, meghitt beszélgetésekhez.

Akiket hatalmába kerített a kávézás szenvedélye, azok tudják, hogy a szeánsznak illatai, színei és hangjai vannak. Gőzölög, szinte táncol a forró fekete, mely szemet gyönyörködtető. Az első korty beavatás, mely kinyit egy kaput, és belépsz a jelenbe…

Sokan pusztán az élénkítő hatása miatt isszák, de a kávé sokkal több ennél. A kávé egy csoda. A kávészertartásban rend van. Egyensúly. Harmónia. Béke. Szépség. Mámor. Illat. Fűszer. Zene. Könnyűség. Varázslat. Öröm.

Számomra a kávézás egy csésze tökéletes ristrettoban jelenik meg, mely nem más, mint a kávé esszenciája, 20 ml-be összesűrítve. Intenzív, fekete, nagyon erős - röviden így jellemezhetnénk az eszpresszóhoz hasonlítható ristrettot. A szokásos 30-35 ml-es mennyiségnél is rövidebb (20-25 ml), nem a víz mennyiségének változtatásával, hanem a darálási finomság növelésével készítik. Erőteljesebb, aromásabb ízű, sűrűbb állagú koncentrált eszpresszó. Számomra a nyüzsgő római kávéházak hangulatát idézi, melyben fekete blézeres hölgyek és öltönyös urak elegánsan a szájukhoz emelik a csészét, és hódolnak ennek a csodálatos szenvedélyének.