A sándorfalvi általános iskola 2002-ben vette fel a Sándorfalvát 1879-ben megalapító őrgróf Pallavicini Sándor nevét. Az iskola honlapja így ír: „Pallavicini Sándor május 6-i születésnapja, az iskola és a város meleghangú ünnepségévé lett. Erre az alkalomra eljön Párizsból Pallavicini Alfonz, a jelenleg élő Pallaviciniek családfője a családjával, továbbá a család többi tagja Bécsből, Milánóból és Münchenből. 2008-ban a család címerének felhasználásával az iskola saját zászlót készített.

De hát mit is tettek a Pallaviciniek, hogy emléküket névadással, szülinappal, „meleghangú” megemlékezésekkel, címerük elemeinek megőrzésével kell megőrizni az utókornak – mint pozitív hagyományt, ahogy a honlapon olvashatjuk.

Kétségtelen tény: az árvíz által elmosott Algyő lakosságának lehetőséget adott ingyern házhelyekkel a letelepedésre. De komolyan hiheti bárki is, hogy ez egy önzetlen, karitatív cselekedet volt? Mert mi lett volna, ha nem ezt teszi? A birtokát gondozó munkaerő szétszéled, a gazdaság meg ott áll béresek és cselédek nélkül, veszteségre ítélve. Ezért – jól felfogott önérdekét felismerve – nem is tehetett mást saját vagyonának megmentése érdekében, minthogy 300 holdat – birtokának fél százalékát! – kiméret házhelynek. Ezzel elérte az újbóli röghözkötést, megtartotta az olcsó, könnyen uralható munkaerőt. Nem mellesleg: Algyőn az ő uradalmi központját is a víz vitte el, hát kellett új uradalmi központ.

Az „önzetlen” őrgróf elődeiről Kovács Imre, egykori Nemzeti Parasztpárt főtitkára A néma forradalom c. híres írásában ezeket írja: „(Sövényháza, 1937. február 4.) …A komp PALLAVICINI Alfonz Károly tulajdona. A környéken minden az övé: a földek, a faluk, az emberek, a csendőrlaktanyák és a templomok. Nagyúr a szó feudális értelmében. Hidat nem lehet a Tiszára verni, mert akkor a kompra nem lenne szükség, márpedig abból neki nagy jövedelme van.”

Ám a Pallaviciniek lényegét Kovács Imre a Szétvert falvak c. fejezetben foglalja össze. Ebben a földet bérlő dohánykertészek által létrehozott telepesfalvak sorsáról ír. „A Pallaviciniek hatvanezer holdas hitbizományi birtokán sok ilyen telepesközség keletkezett: ÁNYÁS, DÓC, DILITOR, BAKS, PÜNKÖSDKÚT, KUTYABOND, SZENTGYÖRGY, SÖVÉNYHÁZA. Ezekben a községekben a lakosság berendezkedett; iskolák, templomok épültek. …A pusztaszeri intéző azt a parancsot kapta Sándor (!) őrgróftól, hogy … a cselédekkel vonuljon ki, és verje szét a falvakat. Ányás község lakossága azonban szembeszállt velük… Három nap múlva Szegedről megjött a katonaság, és azok segítségével verték szét a falut. A papokat sem kímélték… Dócon egy katolikus pap …gazdakört akart csinálni, szövetkezettel, könyvtárral – elzavarták. A parasztokat is elzavarták a szétvert falvakból. A környező nagyobb falvakban és városokban szóródtak szét.”

A Száz magyar falu könyvesháza sorozatban megjelent Ópusztaszer szerzői – Vályi Katalin és Zombori István – is hasonlókat írnak: „…az őrgróf jobbnak látta megszabadítani az uradalmat a kertészektől. Félt attól is, hogy egy központi intézkedés földesúri jogait kedvezőtlenül érint­heti. …A gróf ekkor megbízta tiszttartóját, Palásthy Józsefet, hogy a dohánytermelő községeket számolja föl. Katonaság segítségével 1852 januárjában, télvíz idején kegyetlen módon kizavarták a kertészeket és családjukat a házakból, és azokat lerombolták. Elüldözésük előtt minden követelést behajtottak rajtuk, sőt lefoglaltatták azt a dohánypénzt is, ami nem járt volna az uradalomnak. Csaknem száz évvel a történtek után is élt még az esemény emléke. Az akció brutalitására jellemző, hogy még az ányási paplakot is lerombolták, amiért aztán maga a váci püspök emelt panaszt. …Nemcsak Baksot rombolták le, hanem Pusztaszer, Tóhajlat, Ányás, Bá­nom, Dongér, Dóc, Homok, Hantháza és Sövényháza is erre a sorsra jutott. Az uradalom területéről elkergettek igen sok parasztot csak azért, hogy egy esetleges birtokrendezéskor ne kelljen a föld egy részétől megválni.”

S ezt a famíliát hozsannázza mostanság Sándorfalva…

Az iskola azzal büszkélkedik, hogy 2004-ben a család 2 millió Ft-ot adományozott az iskolának, multimédiás oktatóterem kialakítására; s hogy a következő évben Alfonz őrgróf díjat alapított, melyet az iskola legjobb tanulójának személyesen ad át, amely két hetes angliai nyelvtanfolyamra jogosít. Mi ez a „rongyos” összeg egy hatalmas hitbizomány többévszázados bevételéhez képest? Talán mégsem kellene előtte hasra esni és hajbókolni – régi uraink mai cselédeiként. S persze érvényes ez a szomszédos Mindszentre is: az ottaniak is kiveszik részüket az amnéziás áhítatból, hiszen nemrég volt ott is egy Pallavicini-névadás.

 „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája” – olvasható Szent-Györgyi Albert mondása az iskola honlapján. Nos, a ma sándorfalvi iskolája hamis történeti tudatot és helyi identitást sugall. Márpedig a jövőnek alattvalók helyett állampolgárokat kellene nevelni! Csak remélhetjük, hogy Sándorfalva október 12-én megválasztott új vezetése méltó helyére teszi ezt a viszonyt. Kezdhetné talán egy A Pallaviciniek szerepe Sándorfalva életében c. tudományos tanácskozással, ahol nem a Horthy-rendszer (helyi) restaurációjában érdekeltek, hanem tárgyszerűen fogalmazó történészek elemeznék a kérdést. Hogy végre véglegesen is szakíthassanak e cselédkötelékkel!

Török József