Szóval, ha jól értem, a frakcióban még lehet vitatkozni, de utána kötelező a frakciódöntés szerint szavazni. S ez lenne a demokrácia. Minden más meg anarchia.

Régi „szép” időket idéz e torz demokrácia-felfogás, amikor még az MSZMP vezetésével így működött a rendszer. Ez az álláspont ugyanis a színtiszta bolsevik demokrácia lényege. Nem örömmel mondom, de ennél még a fideszes Illés Zoltán is demokratább volt, amikor nem szavazta meg Paksot, de példálózhatnék Ángyán Józseffel is földügyben.

Amit az álláspontok hirdetői képviselnek, az ráadásul a legmélyebb önfeladás – különösen egy egyéni képviselőtől (bár listás esetében sem védhető teljesen). Ám ez magánügy lenne, ha nem lenne egyúttal – paradox módon – antidemokratikus is (ld. alább Gombár). Szeretném tudatni velük, hogy a képviselőnek joga, sőt, lehet olyan eset, amikor kötelessége – az előzetes frakcióvitában jelzett különvélemény után – nem szavazni, tartózkodni, vagy nemmel szavazni. Aki e lehetőségeket eleve tagadja, az nettó pártkatona. Az ugyanis elméletileg sem tételezhető, hogy a többségnek mindig igaza van – elég sok példát tudunk rá mondani, akár a mai parlamenti munkából. Ám ha ott ezt ők is szóvá teszik, akkor ez miért nem norma a baloldalon?

Hogy’ is írta 83-ban Gombár Csaba („Politika – címszavakban”)?  „A demokrácia nem hivatott és nem képes más uralmi tényezők feladatának ellátására, s minden olyan esetben, amikor a demokráciától kéretik számon valamely bürokratikus SZAKSZERŰSÉG vagy technokrata ÉSSZERŰSÉG, az mindig feladattévesztésekkel és végül funkcióvesztésekkel jár, és – az esetleges szándékoktól eltérően – nem növekszik, hanem CSÖKKEN A DEMOKRÁCIA.” Vagyis: a formailag demokratikusan „lezavart” döntések nem pótolják a szakmai érvek és az arra alapuló döntések hiányát.

Tehát ha egy kft.-ként működő művelődési ház (mert a Szegedi Ifjúsági Ház az, csak szeretnek róla elfeledkezni) élére – első döntéseik egyikeként – PÁLYÁZTATÁS és SZAKKÉPZETTSÉG NÉLKÜL ki tudtak nevezni igazgatót, akkor az törvényes ugyan, de a szakszerűség hiánya miatt – Gombár nyomán – nem demokratikus döntés. Nem mellesleg: aki ilyenre képes, az a vakbélműtétjéhez se akarjon SZAKEMBERT keresni, jó arra a szabója is – ollója annak is van…

Már csak az a kérdés, hogy az új igazgató – szakképzettség híján – mi alapján fogja eldönteni, melyik kulturális ÉRTÉK fontos, melyik nem? Mert ez a vezető alapfeladata, a tartalmi lényeg, a pénzügyek csak ennek formai kerete. Nem véletlenül szabja meg a jog (150/1992. Korm. r.) a költségvetési közművelődési intézményeknél, hogy csak közművelődési végzettséget fogad el, a pénzügyekre meg ott a gazdasági vezetője. Másrészt ma már közművelődési igazgató sem lehet senki egy pénzügyeket is oktató vezetőképző tanfolyam nélkül. Attól, hogy az IH kft. lett, a funkciója semmit nem változott, csak a működési formája. Tehát akkor már lehet svindlizni, amott meg nem?

Érdemes szólni a pályáztatásról is, ami szintén kötelező lenne a közalkalmazott törvény szerint, ha az IH – mint valamikor – költségvetési intézmény lenne. Mivel nem az, már nem norma? De akkor mi alapján épp ő? Ki talált rá, hogyan, kinek a kije? Kedves képviselők, nem elég demokratikusnak lenni, annak is kell látszani... Annak idején a baloldal is nekiugrott L. Simon Lászlónak, amikor fölvetette a pályáztatás nélküli színházigazgatói kinevezéseket. Most akkor...? Izgalmas népszavazás lenne, ha megkérdeznék – pl. az egyéni képviselők a körzetükben –, hogy pályázattal vagy anélkül válasszunk igazgatót. Én bátran fogadnék a "pályáztatás" fölényes győzelmére.

S ha a tüntetők elmúlt 25 év elleni kirohanásaira gondolok, azt hiszem, az ilyen demokrácia-felfogással létező politikai kurzusok és politikai elitek is okot adtak rá…

Török József