Végre egy jó hír a Holokauszt emlékében, hogy eltűnhet ennek a nácinak a neve arról a listáról, melyre méltán lehetünk büszkék. Gömbös Gyula díszpolgári címének visszavonására egyszer már tett kísérletet Tóth Károly szocialista képviselő, de akkor a jobboldali többség ezt nem támogatta. Ugye emlékszünk, hogy 2010-ben úgy volt többsége a Fidesz-KDNP-nek, hogy Keresztúri Farkas Csaba jobbikos képviselőt megvették (szerintem) kilóra, hogy úgy szavazzon, ahogy kell. A "mélykeresztény" Haág Zalánék nem támogatták az akkori előterjesztést. Mit nekik Holokauszt? Mit nekik Gömbös... Kit érdekelt akkor, hogy antiszemita volt? Ezzel a gesztussal akartak kegyet gyakorolni a mi derék Csabánknak (aki később  lemondott mandátumáról, mert garázdaság miatt jogerősen elítélte a bíróság).  

Néhány éve a sikertől megrészegült jobboldalt egy dolog érdekelte akkoriban: csak menjen az üzlet, és ezért hajlandó volt még Keresztúrival is összebútorozni, a kezére játszani egy önkormányzati céget. Igen, így mentek itt a dolgok négy évig. Persze azért néha fátyolos hangon beszéltek a szegedi holokauszt áldozatokról, de csak kevesen voltak közülük, akik ápolták is a mártírok emlékét. 

Most a baloldali többség újra elővette az ügyet (nagyon helyesen), mert Tóth Károly képviselő szerint ez erkölcsi kötelességünk. Ebben igaza van, és becsülöm érte, csak remélni merem, hogy pénteken abban a néhány  jobboldali képviselőben lesz annyi tisztesség, hogy ők is igennel szavaznak.

De, ha már az erkölcsi kötelességnél tartunk: Ha ebben a városban bárkit származása, bőrszíne, vallási hovatartozása vagy szexuális identitása miatt hátrány ér, akkor nem szabad csendben maradni. Én soha nem maradtam csendben. Sajnos volt erre példa, mikor jobb-és balodali városatyák elfelejtették felemelni a hangjukat. Ez is erkölcsi kötelesség. Nem csak a 70. évforduló évében, hanem mindig, mert ez mnden tisztességes demokrata kötelessége.

Ne feledjük: "Emlékezni és emlékeztetni, mindannyiunk kötelessége"

orga