Az eskütételt követően a jó egészségnek örvendő és vidám asszony azt mondta, nagyon várta már ezt a pillanatot, és örül annak, hogy újra magyar állampolgár lehet.

Békési Ilona közvetlenül a második világháborút követően ösztöndíjasként került Moszkvába az orvosi egyetemre, ahol megismerkedett későbbi férjével, a grúz Valiko Arakelovval. Még a végzés előtt elhatározták, hogy Tbiliszibe költöznek. A férfi kereskedőként dolgozott, az asszony a helyi egyetemen kezdett el magyart tanítani, és évtizedeken át sokat tett a kulturális kapcsolatok erősítéséért. Ahogy fogalmazott, ő tette le az ottani magyar nyelvoktatás alapjait. Az ötvenes évek végén kényszerűségből föl kellett vennie a szovjet állampolgárságot.

A házaspárnak három gyermeke született, közülük ketten is szegedi párt választottak, és a Tisza-parti városban telepedtek le. Amikor az 1980-as években a férj súlyos beteg lett, a házaspár is Szegedre költözött. A férfi 1986-ban Magyarországon halt meg, és a csongrádi megyeszékhelyen temették el.

A Szovjetunió megszűnését követően Békési Ilona elvesztette szovjet állampolgárságát, és évekig hontalanként élt Szegeden. Kolozsvárott eltűnt az anyakönyvi kivonata, ezért az okmányt nem tudta bemutatni a magyar állampolgárság kérelmezéséhez. A köztársasági elnök azonban méltányosságot gyakorolt, így az asszony hosszú évtizedek után újra magyar állampolgárrá válhatott.